Chapter 5

   Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:  

-

   Hogy a vezérek vezettek Izráelben, &Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat!  

-

   Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek! &Én, én az Úrnak éneket mondok, &Dícséretet zengek az Úrnak, az Izráel Istenének.  

-

   Uram, mikor Szeirbõl kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejérõl: &Megrendült a föld, csepegett az ég, &A föllegek is víztõl áradának.  

-

   A hegyek megrendültek az Úrnak orczája elõtt, &Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izráel Istenének színe elõtt.  

-

   Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban, &Jáhel idejében pihentek az utak, &És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek.  

-

   Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen, &Mígnem én Debora felkelék, &Felkelék Izráel anyjaként.  

-

   Új isteneket ha választott [a nép,] &Mindjárt [kigyúlt] a harcz a kapuk elõtt; &De paizs, és dárda avagy láttatott-é &A negyvenezereknél az Izráel között?  

-

   Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben, &Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat!  

-

   Kik ültök fehér szamarakon, &Kik ültök a szõnyegeken &És a kik gyalog jártok: [mind] énekeljetek!  

-

   Az íjászok szavával a vízmerítõk között, &Ott beszéljék az Úrnak igazságát, &Az õ faluihoz való igazságit Izráelben. &Akkor [újra] a kapukhoz vonul az Úr népe!  

-

   Kelj fel, kelj fel Debora! &Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket! &Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia!  

-

   Akkor lejött a hõsök maradéka; &Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen.  

-

   Efraimból, kiknek gyökere Amálekben, &Utánad Benjámin, a te néped közé; &Mákirból jöttek le vezérek, &És Zebulonból, kik a vezéri pálczát tartják.  

-

   És Issakhár fejedelmei Deborával, &És mint Issakhár, úgy Bárák &A völgybe rohan követõivel. &[Csak] a Rúben patakjainál &Vannak nagy elhatározások.  

-

   Miért [maradtál] ülve a hodályban? &Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?! &Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások!  

-

   Gileád a Jordánon túl pihen. &Hát Dán miért idõzik hajóinál? &Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél.  

-

   [De] Zebulon, az halálra elszánt lelkû nép, &És Nafthali, a mezõség magaslatain!  

-

   Királyok jöttek, harczoltanak; &Akkor harczoltak a Kanaán királyai &Taanaknál, Megiddó vizénél; &[De] egy darab ezüstöt sem vettenek.  

-

   Az égbõl harczoltak, &A csillagok az õ helyökbõl vívtak Siserával!  

-

   A Kison patakja seprette el õket; &Az õs patak, a Kison patakja! &Végy erõt én lelkem!  

-

   Akkor csattogtak a lovak körmei &A futás miatt, lovagjaik futásai miatt.  

-

   Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követje, - &Átkozva-átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére, &Az Úrnak segélyére vitézei közé.  

-

   De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel, &A Keneus Héber felesége, &A sátorban [lakó] nõk felett legyen áldott!  

-

   [Az] vizet kért, õ tejet adott, &Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét.  

-

   Balját a szegre, &Jobbját pedig a munkások põrölyére nyújtotta, &És ütötte Siserát, szétzúzta fejét, &És összetörte, általfúrta halántékát,  

-

   Lábainál leroskadt, elesett, feküdt, &Lábai között leroskadt, elesett; &A hol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.  

-

   Kinézett az ablakon, és jajgatott &Siserának anyja a rostélyzat mögül: &"Miért késik megjõni szekere? &Hol késlekednek kocsijának gördülései?"  

-

   Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki; &Õ egyre csak azok szavait ismételgeti:  

-

   "Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak? &Egy-két leányt minden férfiúnak; &A festett kelmék zsákmányát Siserának; &Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket, &Egy színes kendõt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt."  

-

   Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram! &De a kik téged szeretnek, [tündököljenek] mint a kelõ nap az õ erejében! &És megnyugovék a föld negyven esztendeig.  

-