| Chapter 6 |
1 |
Jób pedig felele, és monda: -
|
2 |
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba! -
|
3 |
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim. -
|
4 |
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem. -
|
5 |
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett? -
|
6 |
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek? -
|
7 |
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér! -
|
8 |
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek; -
|
9 |
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem! -
|
10 |
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét. -
|
11 |
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?! -
|
12 |
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é? -
|
13 |
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?! -
|
14 |
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét. -
|
15 |
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok. -
|
16 |
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög; -
|
17 |
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak. -
|
18 |
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek. -
|
19 |
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek. -
|
20 |
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak. -
|
21 |
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek. -
|
22 |
Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem? -
|
23 |
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem? -
|
24 |
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem. -
|
25 |
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok? -
|
26 |
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai! -
|
27 |
Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?! -
|
28 |
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom? -
|
29 |
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll. -
|
30 |
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot? -
|