Chapter 17

   Még mindig csúfot ûznek belõlem! Szemem az õ patvarkodásuk között virraszt.  

-

   Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; [különben] ki csap velem kezet?  

-

   Minthogy az õ szívöket elzártad az értelem elõl, azért nem is magasztalhatod fel õket.  

-

   A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.  

-

   Példabeszéddé tõn engem a népek elõtt, és ijesztõvé lettem elõttök.  

-

   A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.  

-

   Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.  

-

   Ám az igaz kitart az õ útján, és a tiszta kezû ember még erõsebbé lesz.  

-

   Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jõjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.  

-

   Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.  

-

   Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.  

-

   Ha reménykedem is, a sír [már] az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.  

-

   A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.  

-

   Hol tehát az én reménységem, ki törõdik az én reménységemmel?  

-

   Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.  

-