Chapter 36

   És folytatá Elihu, és monda:  

-

   Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.  

-

   Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtõmnek igazat adok.  

-

   Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted.  

-

   Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az õ lelkének ereje.  

-

   Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.  

-

   Nem veszi le az igazról szemeit, sõt a királyok mellé, a trónba ülteti õket örökre, hogy felmagasztaltassanak.  

-

   És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:  

-

   Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtok].  

-

   Megnyitja füleiket a feddõzésnek és megparancsolja, hogy a vétekbõl megtérjenek:  

-

   Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az õ esztendeiket gyönyörûségekben.  

-

   Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.  

-

   De az álnok szívûek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi õket.  

-

   Azért ifjúságukban hal meg az õ lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.  

-

   A nyomorultat megszabadítja az õ nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.  

-

   Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezõre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;  

-

   De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.  

-

   Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.  

-

   Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erõfeszítésre!  

-

   Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökbõl.  

-

   Vigyázz! ne pártolj a bûnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.  

-

   Ímé, mily fenséges az Isten az õ erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint õ?  

-

   Kicsoda szabta meg az õ útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?  

-

   Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az õ cselekedetét, a melyrõl énekelnek az emberek!  

-

   Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.  

-

   Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük õt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.  

-

   Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködébõl mint esõ cseperegnek alá,  

-

   A melyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.  

-

   De sõt értheti-é valaki a felhõ szétoszlását, az õ sátorának zúgását?  

-

   Ímé, szétterjeszti magára az õ világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.  

-

   Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bõségesen.  

-

   Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.  

-

   Az õ dörgése ad hírt felõle, mint a barom a közeledõ viharról.  

-

   Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyébõl.  

-