Chapter 39

   Vadászol-é prédát a nõstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;  

-

   Mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek?  

-

   Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?  

-

   Tudod-é a kõszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?  

-

   Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?  

-

   [Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól []megszabadulnak.  

-

   Fiaik meggyarapodnak, a legelõn nagyranõnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.  

-

   Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,  

-

   A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?  

-

   Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.  

-

   A hegyeken szedeget, az õ legelõjén mindenféle zöld [gazt] felkeres.  

-

   Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?  

-

   Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?  

-

   Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?  

-

   Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérûdre betakarítja?  

-

   Vígan [leng] a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?  

-

   Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!  

-

   És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.  

-

   Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;  

-

   Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.  

-

   De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.  

-

   Te adsz-é erõt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?  

-

   Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicsõ, félelmetes!  

-

   [Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.  

-

   Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elõl;  

-

   Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:  

-

   Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.  

-

   A trombitaszóra nyerítéssel felel; messzirõl megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.  

-

   A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé?  

-

   A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?  

-

   A kõsziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetõkön.  

-

   Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.  

-

   Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott [terem.]  

-

   Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda:  

-

   A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddõdik, feleljen néki!  

-

   És szóla Jób az Úrnak, és monda:  

-

   Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.  

-

   Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!  

-