Chapter 41

   Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?  

-

   Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?  

-

   Vajjon járul-é elõdbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?  

-

   Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös szolgádul?  

-

   Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?  

-

   Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?  

-

   Tele rakhatod-é nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét?  

-

   Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.  

-

   Ímé, az õ reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt!  

-

   Nincs oly merész, a ki õt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?  

-

   Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!  

-

   Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.  

-

   Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?  

-

   Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület [lakik!]  

-

   Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel.  

-

   Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegõ se megy.  

-

   Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.  

-

   Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.  

-

   A szájából szövétnekek jõnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki.  

-

   Orrlyukaiból gõz lövel elõ, mint a forró fazékból és üstbõl.  

-

   Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elõ.  

-

   Nyakszirtjén az erõ tanyáz, elõtte félelem ugrándozik.  

-

   Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.  

-

   Szíve kemény, mint a kõ, oly kemény, mint az alsó malomkõ.  

-

   Hogyha felkél, hõsök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.  

-

   Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz.  

-

   Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.  

-

   A nyíl vesszõje el nem ûzi õt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.  

-

   Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.  

-

   Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.  

-

   Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.  

-

   Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki,] a tenger megõszült.  

-

   Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.  

-

   Lenéz minden nagy állatot, õ a király minden ragadozó felett.  

-