Chapter 9

   Az éneklõmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.  

-

   Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.  

-

   Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;  

-

   Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád elõtt;  

-

   Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélõ- székben ültél, mint igaz bíró.  

-

   Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.  

-

   Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.  

-

   Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az õ székét.  

-

   És õ megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.  

-

   És lesz az Úr nyomorultak kõvára, kõvár a szükség idején.  

-

   Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.  

-

   Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit.  

-

   Mert számon kéri a [kiontott] vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.  

-

   Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyûlölõim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;  

-

   Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.  

-

   Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.  

-

   Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.  

-

   Seolba jutnak a gonoszok, [oda] minden nép, a mely elfeledkezik Istenrõl.  

-

   Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.  

-

   Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te elõtted!  

-

   Rettentsd meg, Uram, õket; tudják meg a pogányok, hogy halandók õk! Szela.  

-