Chapter 22

   Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.  

-

   Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.  

-

   Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.  

-

   Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.  

-

   Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.  

-

   Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.  

-

   De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.  

-

   A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:  

-

   Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!  

-

   Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin.  

-

   Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.  

-

   Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.  

-

   Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.  

-

   Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.  

-

   Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.  

-

   Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.  

-

   Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.  

-

   Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám.  

-

   Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.  

-

   De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre.  

-

   Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl.  

-

   Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.  

-

   Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.  

-

   Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata!  

-

   Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.  

-

   Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt.  

-

   Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké!  

-

   Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége.  

-

   Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.  

-

   Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.  

-

   Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.  

-

   Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!  

-