| Chapter 41 |
1 |
Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. -
|
2 |
Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr. -
|
3 |
Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának. -
|
4 |
Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében. -
|
5 |
Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened! -
|
6 |
Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal meg és vész ki a neve? -
|
7 |
Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyűjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél. -
|
8 |
Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem: -
|
9 |
Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé! -
|
10 |
Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem. -
|
11 |
De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik! -
|
12 |
Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem; -
|
13 |
Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha. -
|
14 |
Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen! -
|