Chapter 44

   Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.  

-

   Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.  

-

   Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.  

-

   Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.  

-

   Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!  

-

   Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.  

-

   Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;  

-

   Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.  

-

   Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.  

-

   Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.  

-

   Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.  

-

   Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.  

-

   Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.  

-

   Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.  

-

   Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.  

-

   Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.  

-

   A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.  

-

   Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.  

-

   Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:  

-

   Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.  

-

   Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:  

-

   Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.  

-

   Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.  

-

   Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!  

-

   Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?  

-

   Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.  

-

   Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!  

-