| Chapter 55 |
1 |
Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. -
|
2 |
Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elõl; -
|
3 |
Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok! -
|
4 |
Az ellenségnek szaváért [és] a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és [nagy] dühösséggel ellenkeznek velem. -
|
5 |
Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem. -
|
6 |
Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem. -
|
7 |
Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám. -
|
8 |
Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela. -
|
9 |
Sietnék kiszabadulni e sebes szélbõl, e forgószélbõl. -
|
10 |
Rontsd meg Uram, [és] oszlasd meg az õ nyelvöket; mert erõszakot és háborgást látok a városban. -
|
11 |
Nappal és éjjel körüljárják azt annak kõfalainál, bent hamisság és ártalom van abban. -
|
12 |
Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak terérõl a zsarnokság és csalárdság. -
|
13 |
Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz [azt] elszenvedném; nem gyûlölõm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elõl: -
|
14 |
Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerõsöm, -
|
15 |
A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben. -
|
16 |
A halál vegye õket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. -
|
17 |
Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem. -
|
18 |
Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és õ meghallja az én szómat. -
|
19 |
Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem. -
|
20 |
Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy õ eleitõl fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent. -
|
21 |
Kezeit felemelte a vele békességben lévõkre; megszegte az õ szövetségét. -
|
22 |
A vajnál simább az õ szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok. -
|
23 |
Vessed az Úrra a te terhedet, õ gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. -
|
24 |
Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod õket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. -
|