Chapter 107

   Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.  

-

   [Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezébõl;  

-

   És a kiket összegyûjtött a [különbözõ] földekrõl: napkelet és napnyugot felõl, északról és a tenger felõl.  

-

   Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.  

-

   Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.  

-

   De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté õket.  

-

   És vezeté õket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.  

-

   Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,  

-

   Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhezõ lelket betölté jóval!  

-

   A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;  

-

   Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;  

-

   Azért megalázta az õ szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.  

-

   De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá õket.  

-

   Kihozá õket a setétségbõl és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.  

-

   Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,  

-

   Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!  

-

   A balgatagok az õ gonoszságuknak útjáért, és az õ hamisságukért nyomorgattattak.  

-

   Minden étket útála az õ lelkök, és a halál kapujához közelgetének.  

-

   De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította õket.  

-

   Kibocsátá az õ szavát és meggyógyítá õket, és kimenté õket az õ vermeikbõl.  

-

   Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,  

-

   És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az õ cselekedeteit örvendezéssel!  

-

   A kik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak,  

-

   Azok látták az Úrnak dolgait, és az õ csodáit a mélységben.  

-

   Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.  

-

   Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.  

-

   Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.  

-

   De az Úrhoz kiáltának az õ szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté õket.  

-

   Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.  

-

   És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé õket az õ kivánságuknak partjára.  

-

   Adjanak hálát az Úrnak az õ kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért!  

-

   És magasztalják fel õt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék õt a vének ülésében!  

-

   Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;  

-

   Gyümölcstermõ földet meddõ földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.  

-

   Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.  

-

   És telepített oda éhezõket, hogy lakó-városokat építsenek.  

-

   És mezõket vetének be és szõlõket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.  

-

   És megáldá õket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.  

-

   De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserûség miatt.  

-

   Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta õket út nélkül való kietlenben.  

-

   De felemelé a nyomorultat az ínségbõl, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.  

-

   Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját.  

-

   A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!  

-