| Chapter 109 |
1 |
Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár. &Én dicséretemnek Istene, ne hallgass! -
|
2 |
Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem. -
|
3 |
És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül. -
|
4 |
Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom. -
|
5 |
Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért. -
|
6 |
Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl. -
|
7 |
Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen. -
|
8 |
Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el. -
|
9 |
Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé. -
|
10 |
És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.] -
|
11 |
Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. -
|
12 |
Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin! -
|
13 |
Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! -
|
14 |
Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék! -
|
15 |
Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl, -
|
16 |
A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje. -
|
17 |
Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle. -
|
18 |
Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj. -
|
19 |
Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. -
|
20 |
Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. -
|
21 |
De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! -
|
22 |
Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. -
|
23 |
Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. -
|
24 |
Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl. -
|
25 |
Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. -
|
26 |
Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! -
|
27 |
Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! -
|
28 |
Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. -
|
29 |
Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! -
|
30 |
Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette! -
|
31 |
Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét. -
|