Chapter 109

   Az éneklõmesternek, Dávidé; zsoltár. &Én dicséretemnek Istene, ne hallgass!  

-

   Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem.  

-

   És körülvesznek engem gyûlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül.  

-

   Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom.  

-

   Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyûlölséggel az én szeretetemért.  

-

   Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az õ jobb keze felõl.  

-

   Mikor törvénykezik, mint gonosz jõjjön ki; még az imádsága is bûnné legyen.  

-

   Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el.  

-

   Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé.  

-

   És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.]  

-

   Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét.  

-

   Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson [iránta,] és ne legyen, a ki könyörüljön az õ árváin!  

-

   Veszszen ki az õ maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök!  

-

   Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr elõtt, és anyjának bûne el ne töröltessék!  

-

   Mindenkor az Úr elõtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földrõl,  

-

   A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívût, hogy megölje.  

-

   Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el õt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el õ tõle.  

-

   Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az õ csontjaiba, mint az olaj.  

-

   Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát.  

-

   Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre.  

-

   De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem!  

-

   Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem.  

-

   Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az õ megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska.  

-

   Térdeim tántorognak az éhségtõl, és testem megfogyatkozott a kövérségtõl.  

-

   Sõt gyalázatossá lettem elõttök; ha látnak engem, fejöket csóválják.  

-

   Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint!  

-

   Hadd tudják meg, hogy a te kezed [munkája] ez, hogy te cselekedted ezt, Uram!  

-

   Átkozzanak õk, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád.  

-

   Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!  

-

   Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem õt a sokaság közepette!  

-

   Mert jobb keze felõl áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.  

-