Chapter 5

   Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz, az én értelmemre hajtsd a te füledet,  

-

   Hogy megtartsd a meggondolást, és a tudományt a te ajakid megõrizzék.  

-

   Mert színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és símább az olajnál az õ ínye.  

-

   De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr.  

-

   Az õ lábai a halálra mennek, az õ léptei a sírba törekszenek.  

-

   Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei változókká lettek, a nélkül, hogy õ eszébe venné.  

-

   Most azért, fiaim, hallgassatok engem, és ne távozzatok el számnak beszéditõl!  

-

   Távoztasd el attól útadat, és ne közelgess házának ajtajához,  

-

   Hogy másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;  

-

   Hogy ne az idegenek teljenek be a te marháiddal, és a te keresményed más házába ne [jusson.]  

-

   Hogy nyögnöd kelljen [élet]ed végén, a mikor megemésztetik a te húsod és a te tested,  

-

   És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi tanítást, és a fenyítéket útálta az én elmém,  

-

   És nem hallgattam az én vezetõim szavát, és az én tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!  

-

   Kevés híja volt, hogy minden gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!  

-

   Igyál vizet a te kútadból, és a te forrásod közepibõl folyóvizet.  

-

   Kifolyjanak-é a te forrásid, az utczákra a te vized folyásai?  

-

   Egyedül tied legyenek, és nem az idegenekéi veled.  

-

   Legyen a te forrásod áldott, és örvendezz a te ifjúságod feleségének.  

-

   A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az õ emlõi elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen.  

-

   És miért bujdosnál, fiam, az idegen után, és ölelnéd keblét az idegennek?  

-

   Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli.  

-

   A maga álnokságai fogják meg az istentelent, és a saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.  

-

   Õ meghal fenyíték híján, és bolondságának sokasága miatt támolyog.  

-