| Chapter 40 |
1 |
Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek! -
|
2 |
Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bûne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta õt az Úr keze minden bûneiért. -
|
3 |
Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! -
|
4 |
Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává. -
|
5 |
És megjelenik az Úr dicsõsége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt. -
|
6 |
Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fû, és minden szépsége, mint a mezõ virága! -
|
7 |
Megszáradt a fû, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fû a nép. -
|
8 |
Megszáradt a fû, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad! -
|
9 |
Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek! -
|
10 |
Ímé, az Úr Isten jõ hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jõ, és megfizetése Õ elõtte. -
|
11 |
Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyûjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti. -
|
12 |
Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyõbe? -
|
13 |
Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Õt, mint tanácsosa? -
|
14 |
Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Õt, és tanítsa Õt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Õt az értelem útára? -
|
15 |
Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyõben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl! -
|
16 |
És a Libánon nem elég a tûzre, és vada sem elég az áldozatra. -
|
17 |
Minden népek semmik Õ elõtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja. -
|
18 |
És kihez hasonlítjátok az Istent, és minõ képet készítetek Õ róla? -
|
19 |
A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot [reá]; -
|
20 |
A ki szegény [ily] áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz. -
|
21 |
Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitõl fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait? -
|
22 |
Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák [elõtte,] ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra; -
|
23 |
Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja; -
|
24 |
Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Õ csak rájok fuvall, és kiszáradnak és õket, mint polyvát, forgószél ragadja el: -
|
25 |
Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent. -
|
26 |
Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Õ, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erõssége miatt egyetlen híjok sincsen. -
|
27 |
Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?! -
|
28 |
Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége! -
|
29 |
Erõt ad a megfáradottnak, és az erõtlen erejét megsokasítja. -
|
30 |
Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; -
|
31 |
De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyûk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el! -
|