| Chapter 5 |
1 |
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat! -
|
2 |
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi. -
|
3 |
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek. -
|
4 |
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk. -
|
5 |
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk. -
|
6 |
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel. -
|
7 |
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket. -
|
8 |
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből. -
|
9 |
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt. -
|
10 |
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától. -
|
11 |
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban. -
|
12 |
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik. -
|
13 |
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el. -
|
14 |
A vének eltüntek a kapuból, [megszüntek] az ifjak énekelni. -
|
15 |
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk. -
|
16 |
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk! -
|
17 |
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink; -
|
18 |
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon! -
|
19 |
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre! -
|
20 |
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? [miért] hagysz el minket hosszú időre? -
|
21 |
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen. -
|
22 |
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb! -
|