Chapter 4

   És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyûle õ hozzá, úgy hogy õ a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala.  

-

   És sokat tanítja vala õket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában:  

-

   Halljátok: Ímé, a magvetõ kiméne vetni.  

-

   És lõn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt.  

-

   Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.  

-

   Mikor pedig fölkelt a nap, elsûle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada.  

-

   Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.  

-

   Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedõ és bõvölködõ gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit.  

-

   És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja.  

-

   Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék õt a körülötte lévõk a tizenkettõvel együtt a példázat felõl.  

-

   Õ pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levõknek pedig példázatokban adatnak mindenek,  

-

   Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bûneik meg ne bocsáttassanak.  

-

   És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot?  

-

   A magvetõ az ígét hinti.  

-

   Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljõ a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét.  

-

   És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyst hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják,  

-

   De nincsen õ bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak.  

-

   A tövisek közé vetettek pedig azok, a kik az ígét hallják,  

-

   De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejõvén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz.  

-

   A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit.  

-

   És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elõ a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék?  

-

   Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.  

-

   Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.  

-

   És monda nékik: Megjegyezzétek, a mit hallotok: A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sõt ráadást adnak néktek, a kik halljátok.  

-

   Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van.  

-

   És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.  

-

   És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnõ, õ maga sem tudja miképen.  

-

   Mert magától terem a föld, elõször füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.  

-

   Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.  

-

   És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?  

-

   A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb,  

-

   És mikor elvettetik, felnõ, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.  

-

   És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy a mint megérthetik vala.  

-

   Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala.  

-

   Azután monda nékik azon a napon, a mint este lõn: Menjünk át a túlsó partra.  

-

   Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék õt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele.  

-

   Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.  

-

   Õ pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték õt és mondának néki: Mester, nem törõdöl vele, hogy elveszünk?  

-

   És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lõn nagy csendesség.  

-

   És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?  

-

   És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?  

-