Chapter 3

   Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tõletek?  

-

   A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;  

-

   A kik felõl nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élõ Isten Lelkével írva; nem kõtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.  

-

   Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.  

-

   Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezõleg a mi alkalmatos voltunk az Istentõl van:  

-

   A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái []legyünk, nem betûé, hanem léleké; mert a betû megöl, a lélek pedig megelevenít.  

-

   Ha pedig a halálnak betûkkel kövekbe vésett szolgálata dicsõséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsõsége miatt:  

-

   Hogyne volna még inkább dicsõséges a léleknek szolgálata?  

-

   Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsõséges, mennyivel inkább dicsõséges az igazság szolgálata?  

-

   Sõt a dicsõített nem is dicsõséges ebben a részben az õt meghaladó dicsõség miatt.  

-

   Mert ha dicsõséges az elmulandó, sokkal inkább dicsõséges, a mi megmarad.  

-

   Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;  

-

   És nem, miként Mózes, [a ki] leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.  

-

   De megtompultak az õ elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tûnik el;  

-

   Sõt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az õ szívökre.  

-

   Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.  

-

   Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.  

-

   Mi pedig az Úrnak dicsõségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsõségrõl dicsõségre, úgy mint az Úrnak Lelkétõl.  

-