Chapter 11

   Felele a Naamából való Czófár, és monda:  

-

   A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?  

-

   Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!  

-

   Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid elõtt.  

-

   De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!  

-

   És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bûneidbõl.  

-

   Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?  

-

   Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?  

-

   Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.  

-

   Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?  

-

   Mert õ jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!  

-

   És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.  

-

   Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;  

-

   Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;  

-

   Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erõs lennél és nem félnél;  

-

   Sõt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekrõl, úgy emlékeznél arról.  

-

   Ragyogóbban kelne idõd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a [kora] reggel.  

-

   Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.  

-

   Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sõt sokan hizelegnének néked.  

-

   De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik elõlök, és reménységök: a lélek kilehellése!  

-