Chapter 10

   Lelkembõl útálom az életemet, megeresztem felõle panaszomat; szólok az én lelkem keserûségében.  

-

   Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!  

-

   Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?  

-

   Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?  

-

   Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?  

-

   Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.  

-

   Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedbõl kiszabadítson!  

-

   Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!  

-

   Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?  

-

   Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?  

-

   Bõrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.  

-

   Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed õrizte az én lelkemet.  

-

   De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:  

-

   Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bûnöm alól nem mentesz föl engem.  

-

   Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!  

-

   Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.  

-

   Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.  

-

   Miért is hoztál ki engem anyámnak méhébõl? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!  

-

   Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhébõl sírba vittek volna!  

-

   Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tõlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,  

-

   Mielõtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;  

-

   Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürû setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürû setétség.  

-