Chapter 9

   Felele pedig Jób, és monda:  

-

   Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?  

-

   Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.  

-

   Bölcs szívû és hatalmas erejû: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?  

-

   A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja õket haragjában.  

-

   A ki kirengeti helyébõl a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.  

-

   A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.  

-

   A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.  

-

   A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.  

-

   A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.  

-

   Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy elõttem, de nem veszem észre.  

-

   Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?  

-

   Ha az Isten el nem fordítja az õ haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.  

-

   Hogyan felelhetnék hát én meg õ néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?  

-

   A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélõ birámhoz.  

-

   Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;  

-

   A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.  

-

   Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól.  

-

   Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot?  

-

   Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet.  

-

   Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet.  

-

   Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt!  

-

   Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását.  

-

   A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát õ?  

-

   Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.  

-

   Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyû.  

-

   Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:  

-

   Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bûntelennek engem.  

-

   Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?  

-

   Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:  

-

   Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.  

-

   Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.  

-

   Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között!  

-

   Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem:  

-

   Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!  

-