Chapter 15

   Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:  

-

   Vajjon a bölcs felelhet-é [ilyen] szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?  

-

   Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.  

-

   Te már semmivé akarod tenni az [Isten] félelmét is; és megkevesbíted az Isten elõtt való buzgólkodást is!  

-

   Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.  

-

   A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.  

-

   Te születtél-é az elsõ embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?  

-

   Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?  

-

   Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?  

-

   Õsz is, agg is van közöttünk, jóval idõsebb a te atyádnál.  

-

   Csekélységek-é elõtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?  

-

   Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?  

-

   Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?  

-

   Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?  

-

   Ímé, még az õ szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az õ szemében:  

-

   Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!  

-

   Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;  

-

   A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;  

-

   A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.  

-

   Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erõszakoskodó elõtt is rejtve van az õ esztendeinek száma.  

-

   A félelem hangja [cseng] az õ füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító!  

-

   Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve.  

-

   Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.  

-

   Háborgatják õt a nyomorúság és rettegés; leverik õt, mint valami háborúra felkészült király.  

-

   Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erõsködött a Mindenható ellen;  

-

   [Kinyujtott] nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.  

-

   Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;  

-

   És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dûlõfélben vannak:  

-

   Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.  

-

   Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el.  

-

   Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.  

-

   Nem idejében telik el [élete,] és az ága ki nem virágzik.  

-

   Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát.  

-

   Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat.  

-

   Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.  

-