Chapter 29

   Jób pedig folytatá az õ beszédét, és monda:  

-

   Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten õrzött engem!  

-

   Mikor az õ szövétneke fénylett fejem fölött, [s] világánál jártam a setétet;  

-

   A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!  

-

   Mikor még a Mindenható velem volt, [és] körültem voltak gyermekeim;  

-

   Mikor lábaimat [édes] tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;  

-

   Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:  

-

   Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek [és ]állottak.  

-

   A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.  

-

   A fõemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.  

-

   Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felõlem.  

-

   Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.  

-

   A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.  

-

   Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.  

-

   A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.  

-

   A szûkölködõknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.  

-

   Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.  

-

   Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.  

-

   Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.  

-

   Dicsõségem megújul velem, és kézívem erõsebbé lesz kezemben.  

-

   Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.  

-

   Az én szavaim után nem szóltak többet, [s harmatként] hullt []rájok beszédem.  

-

   Mint az esõre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.  

-

   Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.  

-

   [Örömest] választottam útjokat, mint fõember ültem [ott;] úgy laktam [ott,] mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.  

-