Chapter 30

   Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.  

-

   Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!  

-

   Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.  

-

   A kik keserû füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.  

-

   Az emberek közül kiûzik õket, úgy hurítják õket, mint a tolvajt.  

-

   Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.  

-

   A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.  

-

   Esztelen legények, sõt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.  

-

   És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!  

-

   Útálnak engem, messze távoznak tõlem, és nem átalanak pökdösni elõttem.  

-

   Sõt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát elõttem kivetik.  

-

   Jobb felõl ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.  

-

   Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.  

-

   Mint valami széles résen, úgy rontanak elõ, pusztulás között hömpölyögnek [ide].  

-

   Rettegések fordultak ellenem, mint vihar ûzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhõ.  

-

   Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.  

-

   Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.  

-

   A sok erõlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.  

-

   A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.  

-

   Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és [csak] nézel reám!  

-

   Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.  

-

   Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.  

-

   Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élõ gyülekezõ házába;  

-

   De a roskadóban levõ ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendõben van, ne kiáltson-é segítségért?  

-

   Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szûkölködõ miatt nem volt-é lelkem szomorú?  

-

   Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.  

-

   Az én bensõm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.  

-

   Feketülten járok, de nem a nap hõsége miatt; felkelek a gyülekezetben [és] kiáltozom.  

-

   Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.  

-

   Bõröm feketül[ten hámlik le] rólam, és csontom elég a hõség miatt.  

-

   Hegedûm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.  

-