Chapter 31

   Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.  

-

   És mi volt jutalmam Istentõl felülrõl; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?  

-

   Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevõt-é veszedelem?  

-

   Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?  

-

   Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:  

-

   Az õ igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!  

-

   Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:  

-

   Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestõl!  

-

   Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:  

-

   Az én feleségem másnak õröljön, és mások hajoljanak rája.  

-

   Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bûn.  

-

   Mert tûz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestõl kiirtaná.  

-

   Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:  

-

   Mi tevõ lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?  

-

   Nem az teremtette-é õt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?  

-

   Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;  

-

   És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;  

-

   Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétõl kezdve vezettem õt!  

-

   Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;  

-

   Hogyha nem áldottak engem az õ ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;  

-

   Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;  

-

   A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!  

-

   Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége elõtt tehetetlen valék!  

-

   Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!  

-

   Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;  

-

   Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,  

-

   És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:  

-

   Ez is biró elé tartozó bûn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!  

-

   Ha örvendeztem az engem gyûlölõnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;  

-

   (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az õ lelkére!)  

-

   Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az õ húsával jól nem lakott?  

-

   (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas elõtt megnyitám.)  

-

   Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bûnömet:  

-

   Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtõl, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétõl; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki!  

-

   Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.  

-

   Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!  

-

   Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!  

-

   Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;  

-

   Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:  

-

   Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végzõdnek a Jób beszédei.  

-