Chapter 31

   Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.  

-

   Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.  

-

   Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erõs kõszálam, erõdített házam, hogy megtarts engem.  

-

   Mert kõsziklám és védõváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.  

-

   Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erõsségem.  

-

   Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hûséges Isten.  

-

   Gyûlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.  

-

   Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat [és] megismered a háborúságokban lelkemet;  

-

   És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sõt] tágas térre állatod lábaimat.  

-

   Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.  

-

   Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban [múlnak] éveim; bûnöm miatt roskadoz erõm, és kiasznak csontjaim.  

-

   Temérdek üldözõm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerõseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tõlem.  

-

   Töröltettem, akár a halott, az emlékezetbõl; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.  

-

   Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelõl, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.  

-

   De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.  

-

   Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezébõl és üldözõimtõl.  

-

   Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.  

-

   Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg [és] pusztuljanak a Seolba.  

-

   A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerõen szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.  

-

   Mily bõséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félõknek, [és] megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai elõtt.  

-

   Elrejted õket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elõl; sátorban õrzöd õket a perpatvarkodó nyelvektõl.  

-

   Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerõsített városon!  

-

   Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elõl; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.  

-

   Szeressétek az Urat mind ti õ kedveltjei; a híveket megõrzi az Úr és bõven megfizet a kevélyen cselekvõknek!  

-

   Legyetek erõsek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat!  

-