Chapter 35

   Dávidé. &Perelj Uram a velem perlõkkel; harczolj a velem harczolókkal.  

-

   Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.  

-

   Szegezz dárdát és rekeszd el üldözõim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.  

-

   Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.  

-

   Legyenek olyanok, mint a polyva a szél elõtt; az Úrnak angyala verdesse [õket].  

-

   Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse õket.  

-

   Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.  

-

   Érje õt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.  

-

   Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.  

-

   Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erõsebbtõl, a szegényt és szûkölködõt az õ megrablójától.  

-

   Erõszakos tanúk állnak elõ; azt kérdezik tõlem, a mirõl nem tudok.  

-

   Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.  

-

   Pedig én az õ betegségökben gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.  

-

   Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:  

-

   Õk pedig örültek az én bukásomon és összegyûltek; összegyûltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,  

-

   Ingyenélõk léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.  

-

   Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktõl az én egyetlenemet.  

-

   Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erõs nép között magasztallak téged.  

-

   Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyûlölõim se hunyorgassanak rám.  

-

   Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.  

-

   Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.  

-

   Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tõlem!  

-

   Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.  

-

   Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!  

-

   Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük õt!  

-

   Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be õket, a kik felfuvalkodtak ellenem.  

-

   Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az õ szolgájának békességét.  

-

   Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsõségedet minden napon.  

-