Chapter 48

   A Kóráh fiainak zsoltáréneke.  

-

   Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az õ szentséges hegyén.  

-

   Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélsõ észak felé, a nagy királynak városa.  

-

   Isten van az õ palotáiban, ismeretes ott, mint menedék.  

-

   Mert ímé, a királyok összegyûltek, de tovatüntek együttesen.  

-

   Meglátták õk, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak.  

-

   Rémület fogta el ott õket, fájdalom, a milyen a szülõasszonyé;  

-

   A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit.  

-

   A miként hallottuk, akként láttuk a Seregek Urának városában, a mi Istenünk városában; örökre megerõsítette azt az Isten! Szela.  

-

   A te kegyelmedrõl elmélkedünk oh Isten a te templomodnak belsejében.  

-

   A milyen a neved oh Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes a te jobbod.  

-

   Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a te ítéletedért.  

-

   Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait.  

-

   Jól nézzétek meg sánczait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendõ nemzedéknek:  

-

   Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, õ vezet minket mindhalálig!  

-