Chapter 49

   Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.  

-

   Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!  

-

   Akár közemberek fiai, akár fõemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.  

-

   Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.  

-

   Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.  

-

   Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bûne vesz körül,  

-

   A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?  

-

   Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.  

-

   Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;  

-

   Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.  

-

   De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.  

-

   Gondolatjok [ez:] az õ házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékrõl- nemzedékre [szállnak,] nevöket hangoztatják a földön.  

-

   Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.  

-

   Ez az õ sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az õ követõik. Szela.  

-

   Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti õket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az õ lakásuktól.  

-

   Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezébõl, mikor [az] megragad engem. Szela.  

-

   Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsõsége;  

-

   Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsõsége nem száll le utána.  

-

   Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:  

-

   [Mégis] az õ atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.  

-

   Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.  

-