Chapter 63

   Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.  

-

   Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;  

-

   Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsõségedet.  

-

   Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.  

-

   Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.  

-

   Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!  

-

   Ha reád gondolok ágyamban: õrváltásról õrváltásra rólad elmélkedem;  

-

   Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.  

-

   Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.  

-

   Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.  

-

   Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei.  

-

   A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri õt mindaz, a ki õ reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája.  

-