| Chapter 64 |
1 |
Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára. -
|
2 |
Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtõl való félelemtõl mentsd meg éltemet. -
|
3 |
Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elõl, a gonosztevõknek gyülekezetétõl. -
|
4 |
A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserû beszédöket. -
|
5 |
Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek. -
|
6 |
Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tõrt vetnek titkon, mondják: ki látja õket? -
|
7 |
Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan. -
|
8 |
De meglövi õket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet. -
|
9 |
És megejtik õket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki õket látja. -
|
10 |
Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét. -
|
11 |
Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívûek. -
|