Chapter 68

   Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára, éneke.  

-

   Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak elõle az õ gyûlölõi.  

-

   A mint a füst elszéled, úgy széleszted el õket; a mint elolvad a viasz a tûz elõtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elõl;  

-

   Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten elõtt, és ujjongnak örömmel.  

-

   Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az õ nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek elõtte.  

-

   Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az õ szentséges hajlékában.  

-

   Isten hozza vissza a számûzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.  

-

   Oh Isten, mikor kivonultál a te néped elõtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.  

-

   A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten elõtt, ez a Sinai hegy is az Isten elõtt, az Izráel Istene elõtt.  

-

   Bõ záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.  

-

   Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!  

-

   Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivõ asszonyok nagy csapatának.  

-

   A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.  

-

   Ha cserények között hevertek is: [olyanok lesztek, mint] a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy [mint] vitorla-tollai, a melyek színarany fényûek.  

-

   Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, [mintha] hó esett [volna] a Salmonon.  

-

   Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;  

-

   Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony [ezen] lakozik az Úr mindörökké!  

-

   Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai [hegyen] az õ szent [hajléká]ban.  

-

   Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütõk is [ide jönnek] lakni, oh Uram Isten!  

-

   Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.  

-

   Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.  

-

   Csak Isten ronthatja meg az õ ellenségeinek fejét, a bûneiben járónak üstökös koponyáját.  

-

   Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységébõl is kihozlak,  

-

   Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségbõl lakomázzék.  

-

   Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.  

-

   Elõl mennek vala az éneklõk, utánok a húrpengetõk, középen a doboló leányok.  

-

   A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!  

-

   Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az õ gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei [és] a Nafthali fejedelmei.  

-

   Istened rendelte el a te hatalmadat: erõsítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!  

-

   A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.  

-

   Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.  

-

   Eljõnek majd a fõemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.  

-

   E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.  

-

   A ki kezdettõl fogva az egek egein ül; ímé, [onnét] szól nagy kemény szóval.  

-

   Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsõsége az Izráelen és az õ hatalma a felhõkben van.  

-

   Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erõt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten!  

-