Chapter 69

   Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé.  

-

   Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.  

-

   Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.  

-

   Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.  

-

   Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!  

-

   Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted:  

-

   Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!  

-

   Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat.  

-

   Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.  

-

   Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.  

-

   Ha sírok és bõjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.  

-

   Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.  

-

   A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.  

-

   Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel.  

-

   Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;  

-

   Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!  

-

   Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;  

-

   És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!  

-

   Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.  

-

   Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.  

-

   A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.  

-

   Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.  

-

   Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.  

-

   Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá.  

-

   Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.  

-

   Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos;  

-

   Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg.  

-

   Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.  

-

   Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.  

-

   Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!  

-

   Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.  

-

   És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.  

-

   Látják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek!  

-

   Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.  

-

   Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!  

-

   Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.  

-

   És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét.  

-