Chapter 88

   Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklõmesternek a Mahalath- lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.  

-

   Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:  

-

   Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!  

-

   Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.  

-

   Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.  

-

   A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtõl.  

-

   Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.  

-

   A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.  

-

   Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.  

-

   Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.  

-

   Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.  

-

   Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?  

-

   Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?  

-

   De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:  

-

   Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orczádat én tõlem?  

-

   Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.  

-

   Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.  

-

   Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.  

-

   Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség.  

-