Chapter 89

   Az Ezrahita Ethán tanítása.  

-

   Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal!  

-

   Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:]  

-

   Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:  

-

   Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.  

-

   És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében.  

-

   Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?  

-

   Igen rettenetes Isten [õ] a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.  

-

   Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged.  

-

   Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.  

-

   Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet.  

-

   Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.  

-

   Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.  

-

   A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos.  

-

   Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elõtt.  

-

   Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!  

-

   A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.  

-

   Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.  

-

   Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.  

-

   Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat;  

-

   Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt,  

-

   A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt.  

-

   Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt;  

-

   Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit.  

-

   És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva.  

-

   És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.  

-

   Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!  

-

   Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.  

-

   Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele.  

-

   És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.  

-

   Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;  

-

   Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:  

-

   Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;  

-

   De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.  

-

   Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.  

-

   Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?  

-

   Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.  

-

   Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.  

-

   De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre.  

-

   Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját.  

-

   Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit.  

-

   Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt.  

-

   Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.  

-

   Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban.  

-

   Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted.  

-

   Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.  

-

   Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz?  

-

   Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!  

-

   Kicsoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela.  

-

   Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra!  

-

   Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,  

-

   A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit.  

-

   Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen.  

-