| Chapter 143 |
1 |
Dávid zsoltára. &Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hűséged [és] igazságod szerint hallgass meg engemet. -
|
2 |
Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élő sem igaz előtted! -
|
3 |
Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké! -
|
4 |
Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem! -
|
5 |
Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem. -
|
6 |
Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy [eped] utánad. Szela. -
|
7 |
Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat előlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz. -
|
8 |
Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet! -
|
9 |
Szabadíts meg engem ellenségeimtől, Uram; hozzád menekülök! -
|
10 |
Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön. -
|
11 |
Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért! -
|
12 |
És kegyelmedből rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok. -
|