Chapter 144

   Dávidé. &Áldott az Úr, az én kõváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, [s] viadalra az én ujjaimat.  

-

   Jóltevõm és megoltalmazóm, mentõváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: õ veti alám népemet.  

-

   Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?  

-

   Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.  

-

   Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!  

-

   Lövelj villámot és hányd szerte õket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.  

-

   Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekbõl, az idegen-fiak kezébõl;  

-

   A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.  

-

   Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;  

-

   Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az õ szolgáját a gonosz szablyától.  

-

   Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezébõl, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.  

-

   Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nõve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.  

-

   Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelõinken.  

-

   Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.  

-

   Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az õ Istene.  

-