Chapter 10

   Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.  

-

   A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.  

-

   Ennek az ajtónálló [ajtót] nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti õket.  

-

   És mikor kiereszti az õ juhait, elõttök megy; és a juhok követik õt, mert ismerik az õ hangját.  

-

   Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.  

-

   Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de õk nem értették, mi az, a mit szól vala nékik.  

-

   Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.  

-

   Mindazok, a kik elõttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok.  

-

   Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelõt talál.  

-

   A tolvaj nem egyébért jõ, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bõvölködjenek.  

-

   Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.  

-

   A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jõni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.  

-

   A béres pedig [azért] fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.  

-

   Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem [is] ismernek az enyéim,  

-

   A miként ismer engem az Atya, és én [is] ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.  

-

   Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebbõl az akolból valók: azokat is elõ kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol [és] egy pásztor.  

-

   Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.  

-

   Senki sem veszi azt el én tõlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.  

-

   Újra hasonlás lõn a zsidók között e beszédek miatt.  

-

   És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?  

-

   Mások mondának: Ezek nem ördöngõsnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit?  

-

   Lõn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;  

-

   És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala.  

-

   Körülvevék azért õt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván!  

-

   Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.  

-

   De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek:  

-

   Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem õket, és követnek engem:  

-

   És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja õket az én kezembõl.  

-

   Az én Atyám, a ki [azokat] adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki [azokat] az én Atyámnak kezébõl.  

-

   Én és az Atya egy vagyunk.  

-

   Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék õt.  

-

   Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?  

-

   Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.  

-

   Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?  

-

   Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lõn (és az írás fel nem bontható),  

-

   Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!  

-

   Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem;  

-

   Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én õ benne vagyok.  

-

   Ismét meg akarák azért õt fogni; de kiméne az õ kezökbõl.  

-

   És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János elõször keresztelt vala; és ott marada.  

-

   És sokan menének õ hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felõl mondott, igaz vala.  

-

   És sokan hivének ott õ benne.  

-