Hungarian Bible

John 10

John

Return to Index

Chapter 11

1


 

   Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából.  

 

 

-

2


 

   Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait.  

 

 

-

3


 

   Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg.  

 

 

-

4


 

   Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.  

 

 

-

5


 

   Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt.  

 

 

-

6


 

   Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala.  

 

 

-

7


 

   Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.  

 

 

-

8


 

   Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy?  

 

 

-

9


 

   Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.  

 

 

-

10


 

   De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.  

 

 

-

11


 

   Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt.  

 

 

-

12


 

   Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.  

 

 

-

13


 

   Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.  

 

 

-

14


 

   Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.  

 

 

-

15


 

   És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ő hozzá!  

 

 

-

16


 

   Monda azért Tamás, a ki Kettősnek mondatik, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.  

 

 

-

17


 

   Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.  

 

 

-

18


 

   Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;  

 

 

-

19


 

   És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől.  

 

 

-

20


 

   Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala.  

 

 

-

21


 

   Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.  

 

 

-

22


 

   De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.  

 

 

-

23


 

   Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.  

 

 

-

24


 

   Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon.  

 

 

-

25


 

   Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;  

 

 

-

26


 

   És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?  

 

 

-

27


 

   Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala.  

 

 

-

28


 

   És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.  

 

 

-

29


 

   Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne.  

 

 

-

30


 

   Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala.  

 

 

-

31


 

   A zsidók azért, a kik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.  

 

 

-

32


 

   Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.  

 

 

-

33


 

   Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók [is,] elbúsula lelkében és igen megrendüle.  

 

 

-

34


 

   És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!  

 

 

-

35


 

   Könnyekre fakadt Jézus.  

 

 

-

36


 

   Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt!  

 

 

-

37


 

   Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?  

 

 

-

38


 

   Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.  

 

 

-

39


 

   Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.  

 

 

-

40


 

   Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?  

 

 

-

41


 

   Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.  

 

 

-

42


 

   Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem.  

 

 

-

43


 

   És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki!  

 

 

-

44


 

   És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni.  

 

 

-

45


 

   Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.  

 

 

-

46


 

   De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala.  

 

 

-

47


 

   Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível.  

 

 

-

48


 

   Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.  

 

 

-

49


 

   Egy pedig ő közülök, Kajafás, a ki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok.  

 

 

-

50


 

   Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.  

 

 

-

51


 

   Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért;  

 

 

-

52


 

   És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.  

 

 

-

53


 

   Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt megöljék.  

 

 

-

54


 

   Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodék az ő tanítványaival.  

 

 

-

55


 

   Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak.  

 

 

-

56


 

   Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre?  

 

 

-

57


 

   A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják.  

 

 

-

John 12

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: